Vámpírok kastélya

Csak bólintottam, és alig vártam, hogy kiszállhassak a kocsiból. Egyenesen a temetőbe mentem, ahol ástam egy kisebb sírt, és eltemettem Lillint. Kértem a temető mestertől, hogy csináltasson majd neki egy kőtáblát. Amint végeztem a beszélgetéssel visszamentem a sírhoz, letettem rá a kék rózsákat, melyeket nem rég szereztem, és hazamentem, majd az ágyba befeküdtem, és csak néztem ki a fejemből.

/Én is köszi! //

VÉGE

A nyakkendőmet bontogatva nézem a jelenetet. Egy doboz és benne egy kölyök macska holtteste. A reakciójából ítélve az övé volt. Talán egy állat tépte szét, és elég régen halott lehet, mert a vér teljesen beleszőáradt a bundájába.
Nem tudom mi lenne ha Lucifer meghalna... végülis rajta élem ki a költekezési és szeretet rohamaimat, ha előfordulnak ilyenek. Teljesen el van kényeztetve...
- Részvét.- szólalok meg halkan a kocsiban ülve. A kocsmából aztán egyenesen hazafelé indulok, és jól sejtettem a fotel lábának annyi. A rusnya macska meg teljes elégtétellel hever a maradványokon.

//köszi //

Végeztünk is. Remélhetőleg. Amint felértünk elém léptek egy dobozt adtak a kezembe. Tudom mi van benne és őszintén nem merem felnyitni. Mivel nem hallok szívdobogást. Nyeltem egy nagyot, és felnyitva a dobozt megtaláltam benne Lillin holtestét. Sejtettem. Könnyeim végig cikáztak az arcomon, és megsimogattam volt kiscicám megtépázott testét. Na ezért még felelni fog valaki. Lecsuktam a dobozt, majd Gareth felé fordultam.

-Ha gondolod mehetünk- Ajánlottam fel neki, hisz neki már nincs több dolga itt. És kifognak minket engedni. . . . Ha nem, balhét rendezek. De nem lesz rá okom, mert épp most jött elénk a kocsi sofőrje, hogy elvisz minket a kocsmáig. Onnan meg majd hazamegyünk. . . Illetve én a temetőbe. . .

Az egyik őr utánam jött. Gondolom Rosa szólhatott neki. Eléggé meglepett arcot vágott az ipse, és hevesen tiltakozott a vádak ellen. Bár bizonyos szempontból előnye származik abból, hogy a nyakába varrjuk az esetet. Nem sokan kedvelték az áldozatot, és a következő börtönben is nagyobb tiszteletnek fog örvendeni, ha megtudják, hogy miért csukták le. Feltéve, ha nem ölik meg addig...
Az összeláncolt férfi és az őrök után léptem ki a cellák közül. Na ezzel is megvolnánk. Remélem most már komolyan végeztünk. Lucifert elfelejtettem megetetni, azóta biztos szétszaggatta a fotelt...megint.

Na tessék, ezért utálok ide lejönni. Túl sok az ismerős arc, ezért is. Beszélgetni kezdtem az őrrel és elmeséltem, hogy Gareth látott valakit kirohanni amikor meghalt a fejes. És most őt keressük. Az őr elhitte, és elkísérte, hogy ha valami baj lesz visszatudja tartani a rabokat. De kétlem, hogy lenne bármi is ami miatt kitörnének a cellából. Egy halk sóhajjal, néztem rá órámra, majd vissza a fiúkra, hogy-hogy haladnak. És meddig maradunk még lent. Türelmetlen lettem, nagyon is. Nem tesz jót nekem a sok egyedüllét. . . Lillin, ha megtalállak. . . . Lesz ne mulass!

Bementem a cellák közé, nem törődve a hozzám vágott sértésekkel. Egy két férfi megkockáztatta, és kiköpött elém, vagy éppen Rosa-ra. Ezen csak mosolyogni tudtam. De volt akit személyesen is ismertem. Például Justin. Hozzá azért odamentem. Kedvelem a fickót, csak skót...ami meg is látszott néha a viselkedésén.
- Hello.- Elég nyomorúságosan fest. Két éve láttam utoljára. Egy réi, kopott szakadt öltöny volt rajta, és láthatóan nem örült Rosa-nak. Kicsit arréb húzott, és suttogva elmesélte, hogy ő juttatta ide. Kellett egy bűnbak nekik is... Megkérdeztem, hogy tudna e valakit ajánlani, de nem nagyon akart nevet mondani, mivel őt is emiatt került ide. Végül aztán nagy nehezen kinyögte a nevet: Brian...
A szerencsétlen férfi cellája felé indultam el.

Bűnbakot, na ezzel feladta a leckét. De ám legyen. Intettem neki, és elindultam lefelé az egyik lépcsőn. Itt vannak a rabok, ha azt mondjuk az egyikük tette, hinni fognak nekünk. Már csak ki kell választani ki legyen az. Megálltam a cellák bejáratán, majd előre engedtem, hisz nekem semmi kedvem bemenni közéjük. Plusz . . . Van akit én jutattam ide, és nem akarom látni, hogy milyen sors jutott nekik. . .

//Bocsánat a csöppnyi reagomért!//

- Kösz.- mosolyodtam el halványan. Komolyan azért gratulálnak, mert megtettem azt amiért kértek? Fizettek érte, és évszázadok óta végzem a munkám, így nem csoda, hogy jól csinálom. De azért jól esett... Bár kicsit kétélű a dolog, tekintve, hogy egy vámpír megölése váltotta ki belőlük a hálát. Na mindegy, legalább többen fognak keresni.
Hogy dolgozzak itt a kastélyban? Na nem... jó nekem egyedül. Felettesek nélkül. Így kissebb a kockázat. Ha nem teljesítek egy parancsot, akkor nem lincselhetnek meg érte. Ráadásul nem kell megbíznom senkiben sem. Nem varrhatnak semmit a nyakamba, egyszóval jobb nekem egyedül.
Maradjunk, amíg meg nem találják a tettest? Hát ez igazán...megnyugtató. Szökésnek nincs értelme. De amúgy sem tarthatnak itt...max ha ki akarnának kérdezni, vagy ha vádolnának valamivel. Akkor viszont nem itt lennénk...
- Keresni egy bűnbakot.- vontam vállat. A legegyszerűbb módja, kijutni innen megkeresni a legszerencsétlenebb lényt, akire aztán rávarrhatjuk az esetet.

Beléptünk a kertbe, és alig kellett 15 percet eltöltenünk a kertben, már is jöttek, hogy nem láttuk-e ezt és ezt. Amint megkapták a választ elmentek, és keresték tovább. A merénylet, 3 főszervezője odajött, és gratulált Gareth-nek. Ismét kapott bőséges jutalmat munkájáért. Sőt ajánlatot is tettek neki, hogy dolgozzon, itt a kastélyban. Ezek után elmentek, és rábízták a döntést.

-Nos, gratulálok- Mondtam egy újabb mosollyal és elindultam az ajtó felé. Én teljesen végeztem, mosom kezeim. Nekem több dolgom jelen pillanatban nincs, így jobb ha elmegyek haza. Sőt. . .Elmegyek keresni Lillin-t. Hova a macskás egébe bújhatott, elővettem mobilom megnéztem a képét, és hátra fordultam.

-Nos, ha nem találkoznánk. Örvendtem a szerencsénknek- Mosolyogtam rá, majd a kapu felé mentem. Tényleg jó murinak számított a találkozás. Remélem még lesz alkalmunk, de mindenek előtt, szabadságot veszek ki, felkeresem az én cicámat. . . . Minek szökött el? Ennyire rossz csak nem lehetek. És nem, biztosra veszem, hogy nem az én hibám vagyis remélem. A kapuhoz érve megállítottak és közölték, hogy itt maradunk, amíg meg nincs a tettes. Oh nane! Visszasiettem és mosolyogva közöltem a „jó” hírt. . .

-Mihez lenne kedved?- Érdeklődtem, csak úgy mellékesen. Nekem például megszökni! De akkor túl gyanúsak lennénk. . .

- Tőlem - Csak úgy ontottam magamból a perverz gondolatokat. A velem szemben ülő férfi feje egyre vörösebb lett. Most öszintén ki vörösödök el ilyesmitől? Őt láthatóan zavarba hozta a dolog, de nekem nem esett nehezemre másra gondolni.
- Nem osztogattak paracsokat, tehát jó.- válaszoltam vigyorogva. Az első századot élveztem, a következővel sem voltak gondok, de az állandó merényletek...kezdett az egész unalmassá válni.
Sóhajtva követtem, mintha nehezemre esne itthagyni a többiek társaságát, az ajtóban viszont megjelent a képen szereplő férfi pontos mása. Szépen lassan elmagyaráztam, hogy mit kell tennie. Megtalálni az eredetit lekötni valamivel és megölni a célszemélyt. Pofon egyszerű.

-A desszert előtt mennyünk el „sétálni”- Mosolyogtam hisz, kedvenc gondolatolvasó vámpírkáim egyike ide ült le mellém. Minek jött ez is ide. De kész mák, hogy valamennyire ismerem Gareth személyiségét, így. . . . Kitudtam következtetni mire gondol . . A kis perverze. . . És meg is adja a módját. Sóhajva emeltem fel poharam amikor kellett, és ittam bele.

-Mond csak milyen volt banda vezérnek lenni?- Érdeklődtem, és sóhajtva felfedeztem, hogy bevagyunk poloskázva. Mármint, nem mi, de minden bútor darab körülöttünk. Tudják, hogy megakarják ölni. . . Oh, a jó édes. Finoman intettem a fejemmel, hogy hátha leesik neki, mi van az asztal alatt. . . . Csak remélni tudom. Lassan elfogyasztottuk a főételt is, majd következett a desszert. Én általában ilyenkor távozom. Hát most is. Megfogtam a kezét, majd egy mosollyal intettem a főnöknek, aki rendezte a lakomát. Ő poharát emelte, jelezve mennyünk csak.

-Mehet- Mosolyogtam rá, majd elindultam a belső kert felé. Ha már itt vagyunk legyen hasznos az idő amit itt eltöltünk. Jó nem. Belső kert. . . Ide jönnek azok akik pihenni vágynak. Jó kis hely.

- Igen?- kérdeztem vigyorogva. Könnyű kiszűrni azt a vámpírt, aki a gondolatokban túrkál. A perverzebbnél perverzebb gondolatok, emlékek követték egymást, mikor elhaladtunk egy huszas évei végén járó férfi mellett az felkapta a fejét és döbbenten bámult rám. Ő lesz az. Széles mosollyal biccentettem neki, és követtem Rosa-t. Jó tudni, hogy ki kutatkodik a fejemben... kit kell elintézni, hogy ne maradjon szemtanúja egyetlen kósza gondolatnak se.
Kitartóan peregtek a fejemben a semmit mondó perverz emlékek, amikor egy idős férfi üdvözölt. Megejtettük az ilyenkor szokásos bájcsevejt, a munkámról kérdezett, én a csládjáról, azzal mindenki ment a dolgára, és személyszerint Rosa mellé telepedtem le.

Nos a válasz lassan megérkezett. Ahha. Észrevett valakit én is odapillantottam, de ez csak egy gyerek. Mindegy is. Sóhajtva vettem elő egy újabb krónikát, és kezdtem el olvasni. Megölni egy fejest, egy másik kérésére. . . Izgi lesz az tuti. Amikor lassította a kocsi kiszálltunk, eltettem a könyvet és elővettem a meghívót. Nem sok kedvem most oda be menni, így. . . . Lassan lépkedtünk, majd a kapuban Belekaroltam Gareth-be, és mosolyogva adtam át a meghívót. Ő bólintott és beengedett minket. Mi voltunk az utolsók. Bezárult mögöttünk a kapu, és én egyből elengedtem Gareth-et.

-Ne gondolj rá, mert vannak gondolat olvasók is- Figyelmeztettem, mert nem hiszem, hogy megakar halni. Amikor beértünk a terembe a házigazda elénk lépett, és egy nagy mosollyal köszöntötte a „partnerem”. Én elléptem, és kikerülve őket, leültem a számunkra fenntartott helyre. Jó muri lesz a mai este az biztos.

- Na persze.- fintorodtam el. Tudok nyakkendőt kötni...csak most nehéz nem észre venni azt a fekete -kék foltot, ami a nyakamon díszeleg. A lökést éreztem, és automatikusan felálltam. Gondoltam, hogy nem gyalog megyünk. De egy fejest megölni... na a lényeg, hogy izgalmas lesz.
Beültem az autóba Rosa mellé. A kérdésen elgondolkodtam. Őszintén nem is akartam válaszolni.
- Szemtanú nem volt... szerintem nem látta...- jegyzem meg csak úgy magamnak. Távolról láttam csak a srácot. Ő is észre vett, de akkor még nem tudta, hogy a szülei vérbe fagyva fekszenek a konyhában. És nem is tudna az esethez kötni... nnem is találkoztunk és nem is fogunk. Remélem. De a dühös emberek nagyon jól végzik a dolgukat, főleg ha ezzel megölhetnek valakit, aki piszkálja a csőrüket....De ez is csak az én gondom lesz. Nem kell tartaniuk tőle.
A kocsi lassított és megálltunk...

Egy hatalmas kastély, ahová csak kiváltságosok járhatnak be. Sokan dolgoznak itt, és emberek, sellők, s más fajok, meg sem találhatják a kastélyt, hacsak nem, valaki odahívja őket.